A dráma kurzuson a történetmesélésre több órát is szántunk. Ennek nagyon örültem, hiszen több nyelvvizsgán is szükség van történetmesélésre, viszont nagyon unalmas mindig ugyanazokkal a technikákkal gyakorolni.
Különbözőképpen gyakoroltuk a történetmesélést:
1. Kizárólag testbeszéddel: el kellett játszanunk egyesével a térben az utazást, ahogyan eljutunk a kedvenc helyünkre, majd ebből 5 mozdulatot kiemelni, és megtanítani csoporttársunknak. Ez a feladat nyelvórán kevésbé használható, de szakkör keretében vagy lazításként el tudom képzelni.
2. Máskor egy dalt hallgattunk, melynek alapján történetet kellett írnunk. Először meg kellett jelölnünk 5 fontos pontot a történetben (5 moments of tension), és ezeket néma képkockákkal előadni.
3. Később össze kellett kötnünk szöveggel az 5 pontot, és a tanult drámatechnikákat (pl. monológ, néma, mozgás, stb.) alkalmazva előadást készíteni belőle, a többieknek pedig rájönni, mi történt.
4. A fenti történetet többször is elővettük. A legemékezetesebb játékhoz is ezt használtuk. Sorban álltunk mindannyian, és az volt a szabály, hogy csak az szólalhat meg, aki a közönség felé fordul, de egyszerre csak egy ember lehet az, és ha valaki más elkezd beszélni, neki abba kell hagynia és visszafordulni. Az a győztes, aki először végigmondja a történetet. Ez a játék nagyokkal simán játszható, igaz, ha nagyon belejönnek, akkor komoly versenyhelyzet és kiabálás alakulhat ki. Minden esetre belefeledkeznek az angol nyelvű történetmesélésbe, és ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése