A két tanár az órákat megosztotta egymás között, érezhetően
komoly előkészületek és megbeszélés után. Az egész kurzust belengi egyfajta
misztikus várakozás. Hadd magyarázzam el, hogy értem ezt. Különböző országokból
és tanítási helyzetekből érkeztünk. Van köztünk több nyelvtanár, de testnevelő
és tanító is. Közös bennünk, hogy nagyon meg akarjuk tudni a „tutit”, hogy hogy
is kell a tanulási problémával, esetleges magatartási zavarokkal bíró
tanulókkal bánni.
Különösen egy török tanító kolléga jó értelemben véve nagyon „türelmetlen”, eleinte szinte minden órán feltette a kérdést, hogy „És akkor ÉN mit csináljak a kicsikkel?”. Fokozatosan kezdjük megérteni, hogy nem lesznek „tuti módszerek”, de lesz sok-sok új módszertani szempont, sok új bevethető feladat és legfőképp egy átalakulás a tanításunkban, a diákokhoz való viszonyulásunkban.
Különösen egy török tanító kolléga jó értelemben véve nagyon „türelmetlen”, eleinte szinte minden órán feltette a kérdést, hogy „És akkor ÉN mit csináljak a kicsikkel?”. Fokozatosan kezdjük megérteni, hogy nem lesznek „tuti módszerek”, de lesz sok-sok új módszertani szempont, sok új bevethető feladat és legfőképp egy átalakulás a tanításunkban, a diákokhoz való viszonyulásunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése