A drámatechnikák alkalmazása: testbeszéd és mimika

A tanfolyamra résztvevőként más-más háttérrel érkeztünk (volt, aki oviból, más általános iskolából vagy gimnáziumból jött), de közös volt bennünk, hogy mindannyian tanítunk angolt és szeretnénk drámatechnikákat használni az órákon azzal a céllal, hogy izgalmassabbá tegyük a tanulást és felszabaduljanak a diákjaink.

Számomra izgalmas volt látni, hogy több csoporttársam már más drámakurzuson is részt vett, most is használ ilyen módszereket, vagy drámaszakkört tart, esetleg kisebb színdarabokat ad elő diákjaival, így legtöbben nálam már nagyobb tapasztalattal érkeztek. Ennek csak örültem, hiszen így tőlük is tanulhattam.



A kurzus szépen felépített ívet követett. Kezdetben csapatépítő játékokat játszottunk, illetve apró feladatokat kaptunk, számunkra közeli karaktereket vagy érzéseket jelenítettünk meg. Az oktató nagyobb szerepet fektetett a testbeszédre és mimikára, mint a szövegre. Számomra ez furcsa volt, hiszen nyelvórán az időt leginkább a verbális kommunikációra szánnám, de később láttuk, mennyi feladatot lehet testbeszédre építeni, majd később hozzáadni szöveget is (pl. fejezzünk ki az arcunkkal egy érzelmet, a többiek pedig találják ki, mi az az érzelem - így a szókincs is megjelenik)

Egyik fontos tanulsága tehát a tanfolyamnak, hogy nem időpazarlás nem nyelvi jelekkel is foglalkozni, hiszen számtalan készséget fejlesztenek, fontos elemei a kommunikációnak, és előkészíthetik vagy megfelelően kísérhetik a verbális kommunikációt.