2018. október 14., vasárnap

Bristol

Hazafele Bristolban szálltam repülőre. Úgy alakult, hogy kb másfél órám volt arra, hogy kicsit sétálgassak és megebédeljek a városban. Ez az idő arra volt elég, hogy megállapítsam: ide szívesen visszatérnék egyszer, kedves városnak tűnt. Mindenképpen szebb, mint Birmingham.
Van egy híres függőhídjuk, oda sajnos nem volt időm elmenni, de a reptéri buszból láttam.




Megtaláltam viszont a Bristol Cathedralt, ide ültem be 5 perc csendre és itt vettem búcsút Angliától. (Persze ez is anglikán templom, de azt hiszem, az ilyenkor nem számít.)
























Éjfél után valamivel értem bátyámékhoz, akik szállást adtak nekem éjszakára. De nagyon jó volt hazaérni, és hétfőn újra a Gellértben kezdeni a napot!

2018. október 6., szombat

Oxford

Egész héten gyönyörű időnk volt, mára viszont igazi angliai borongós, esős, hűvös nap köszöntött ránk.
Ennek ellenére Oxfordba indultunk, ismét a tesisekkel együtt.
Szabadon, kis csoportokban bolyongtunk a nagyon szép városban. Az időjárás motivált bennünket, hogy ne csak kívülről nézzük az épületeket, több múzeumot (többek közt a természettudomány történeti múzeumot), illetve a college-ok egy részét belülről is tanulmányoztuk.




2018. október 5., péntek

Birmingham

Két napot töltöttünk Birminghamben Donnal, az ottani egyetem professzorával. Az utóbbi években sok-sok matek tanár kerül ki a kezei közül.
Nagyon kedves ember, tele humorral, érdeklődéssel, lelkesedéssel. Ráadásul nagyon figyelt, hogy szépen, érhetően, egyszerűen beszéljen angolul. Ez sokat segített. Éreztük, hogy fontos számára, hogy minél több gondolatot, új ötletet osszon meg velünk, hogy megértesse, mennyire fontos motiválni a diákságot. Hisz matematikát tanítani nehéz.
Vele is elmentünk egy helyi iskolába. Ez egy kifejezetten külvárosi, nehéz gyermekeket összegyűjtő intézmény. Tanulás- és viselkedés-zavaros gyermekek, illetve igen szegény családból jövőek tanulnak itt. Velük dolgoznak azok a fiatal matek tanárok, akik Dontól tanultak az egyetemen. Szóval nincs könnyű dolguk, de elkötelezetten, szeretettel küzdik végig a mindennapokat.

Hatalmas mennyiségű fénymásolt papírral és ötlettel indultunk haza, miközben megosztott velünk még további rengeteg anyagot az interneten. Csak legyen időm feldolgozni a tapasztaltakat!

Mindkét délután maradt időnk rövid sétára is a városban, bár Birmingham nem annyira szép, de lehetett szép helyeket találni. A könyvtára pedig igen izgalmas!





2018. október 3., szerda

Óralátogatások

Tagnap és ma iskolákban jártunk matek órákon. Tegnap Malvernben, ma Worcesterben.
Mindkét iskolában meglepően nyitottan fogadtak bennünket, mintha természetes lenne, hogy 4-5 tanár beül egy matek órára. A második iskola jóval szervezettebbnek tűnt, a gyerekek is fegyelmezettebbek, valószínű, válogatottabb csapattal dolgozhatnak.
Az órákon sajnos többnyire - a magyar tanrend szerint - általános iskolai anyagot láttunk.
Viszont érdekesek voltak az órai eleji bemelegítő feladatok, az, hogy neten adják már a házi feladatot is, folyamatosan használják az e-táblát. Nagyon sok önálló gyakorlást láttunk, kevés volt a frontális munka. De le a kalappal a kollégák előtt, tényleg azon voltak, hogy beindítsák a fiatalok agyát, gondolkodásra késztessék őket!
Az iskolák mérete, a rengeteg terem, a felszereltség viszont az én szememnek igen meglepő volt.
Még egy rövid drámafoglalkozásba is betekintést nyertünk egy rövid színpadi jelenet és egy sztepptánc erejéig.

2018. október 1., hétfő

Elkezdődött a munka

Ma délelőtt egy fiatal, lelkes matematika tanár próbálta számunkra bemutatni, milyen új módon, újfajta módszerekkel tanítanak Angliában. Őszintén szólva a lelkesedése jobban átjött, mint a mondanivalója. Eleinte azt hittem, csak én értem őt nehezen, később kiderült, a többieknek is nehézségeik adódtak.
Mindemellett mutatott jó ötleteket, játékos feladatokat. Példákat láttunk arra, hogyan próbálhatunk a mechanikus és unalmas feladatok helyett gondolkodásra késztető, játékosabb, jobban motiváló feladatokat adni. Pár ötletet hazaviszek magammal, igyekszem majd otthon is használni.





2018. szeptember 30., vasárnap

Kirándulás Great Malvernbe

Na, ez volt az én napom!
Szerintem ennél jobb hangolódó programot nehéz lett volna kitalálni számomra.
Great Malvern egy nagyon kedves kis település, de nem csak ezt néztük meg, hanem felmásztunk a felette magasodó Malvern csúcsára. Bár nem volt komoly hegymászás, mégis remek lehetőség volt a közös séta közben ismerkedni a kurzustársakkal. Fentről pedig igazán szép kilátás tárult elénk! Ráadásul napos időt is kaptunk hozzá.
Nem csak matek tanárok voltunk, hanem tesisek is, így színesebbnek bizonyult a társaság. Valljuk be, nem kell hozzá sok előítélet, hogy a többségről ránézésre kitalálja az ember, ki matekos, ki tesis. Nagy %-ban sikerült.
Azért estére már zúg a fejem: a sok idegen arc, új nevek és emberek, sokféle angol, rengeteg kérdés, válasz...



2018. szeptember 29., szombat

Az Út szépségei

Az első napom tele volt kicsit vicces meglepetésekkel:
Szombat hajnalban repültem Birminghambe. Előtte egy rövid levelet váltottunk Zsuzsával, aki szintén matek tanárként regisztrált a kurzusra. Megbeszéltük, hogy mindketten 6 körül indulunk a Wizzairrel, tehát a repülőn tudunk találkozni. Amikor nem találtuk egymást, gyanút fogtam: kiderült, ő Londonban van...
Felültem a reptérről Birminghambe menő vonatra. Felszállt egy fiatalember, érdeklődött, vajon jó vonaton van-e. Akit kérdezett, nem értette őt, de én igen (szerintem mi, külföldiek sokszor jobban értjük egymás akcentusát), így segítettem. Később derült csak ki, ő is ugyanarra a kurzusra igyekezett, mint én.
Megérkezve Worcesterbe sikeresen megtaláltam a buszpályaudvart. Itt viszont nagyon kevés információt találtam, magam is kevéssel rendelkeztem. Sokáig tartott kideríteni, melyik buszra is kéne szállnom. De egyszerűen utána sem akart jönni megfelelő busz. (Talán csak dugó volt, talán baleset, ezt nem tudom. De tulajdonképpen ettől otthon érezhettem magam.)
Leszállva a buszról jött a következő akadály: a megfelelő ház megtalálása. Az már otthon is feltűnt, hogy vendéglátóm pár szavas instrukciója nem egyezik azzal, amit a google térkép mutatott. Végül találtam egy házat, és ugye két eset van: vagy ez az, vagy nem. (A telefonom nem működött, így telefonos segítségre nem gondolhattam.) Viszont a ház előtt - nagy szerencsémre - valaki ablakkeretet festett. Hát őt kérdeztem meg, remélve, hogy azt a választ kapom, hogy igen, ez az. Nem, helyette rendkívül segítőkészen beírta a telefonjába a címet és elindult velem megkeresni. Kiderült, hogy egy lengyel fiút találtam magamnak. A további részletekkel nem szeretném az Olvasót untatni, végül telefonos segítséget kérve kiderült, mégis az a ház volt, ahol ez a fiatalember festett.

A házigazdám egy kedves, fiatal lány a cicájával, jól kijöttünk egymással. Egyedül él ugyan, de sok éve van egy párja is, ezért vagyunk hárman a képen:
Délután még sétáltam egyet, amire sajnos később már egyáltalán nem volt esélyem a folytonos programok miatt, pedig igen kedves, csendes, szép helyen laktam. (Kempseyben.)