Az én csoportom a Szentiványéji álom egy jelenetét kapta. Megküzdöttünk vele, míg átírtuk, főleg, hogy mi a szereplőket is megváltoztattuk, így rajzfilmfigurákkal helyettesítettük őket. Ebből egy nagyon vicces jelenet kerekedett ki, ugyanakkor az eredeti mondanivaló egy részét megőriztük.
Én eddig soha nem próbáltam ilyen szövegátírást diákokkal, mert azt hittem, unalmas feladat. Az angliai drámacsoport is így gondolta, és egy ponton szóvá is tettük, milyen időigényes feladat (volt) ez, nem tudtuk rendesen végigbeszélni, és nem érezzük az értelmét. Viszont az oktatónk, Meg, olyan magabiztosan kezelte felháborodásunkat, egyben megnyugtatva minket, hogy higgyük el, ennek nagyon sok értelme van, hogy végül tettünk egy próbát és "előadtuk", amit átírtunk. Valóban jól sikerült, és biztosan ki fogom próbálni diákokkal, hiszen nyelvileg is sokat ad, ugyanakkor nagyon kreatív feladat, akkor is, ha az elején nem tűnik annak.
Végül pedig megosztanék egy másik meglepően pozitív dolgot: a lenti kép az iskolával szembeni füves részen készült. A csoportmunkák miatt azonban 1-1 csoport gyakran itt a füvön - és nem a tanteremben - készült a feladatára. Őszntén szólva már nagyon jó érzés volt, hogy kicsit szabad levegőn lehettünk, és az ötletek is jobban jöttek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése