Hosszú, fárasztó, tanulságos nap van mögöttem. Plymouth legelmaradottabb környékének középiskolájában, a Sir John Hunt-ban jártunk. Érdekes adat, hogy a környék lakosságának 60%-a munkanélküli, valamint 600-ból 200 (!) diák tanulási nehézséggel küzd. Az iskolába járó gyerekek, minden magyar képzeletet felülmúló szociális és infrastrukturális segítséget, sportolási lehetőséget megkapnak, (kormányzati törekvés, hogy a legszegényebb környéken élők a legjobban felszerelt iskolába járjanak), de, bár önmagukhoz képest javuló teljesítményt és fejlődést mutatnak, még ez sem elég ahhoz, hogy az országos átlag szintjén írják meg a 16 éves kori tesztet, mely meghatározza egy diák jövőjét aszerint, hogy gimnáziumban majd egyetemen, vagy szakiskolában folytatja tanulmányait. Ez a bizonyos teszteredmény (egyéb szempontok mellet) határozza meg legmarkánsabban az iskolák értékelését. Az eredmény romlása esetén kezdetét veszi egy véget nem érő minőségellenőrzés, de múlhat ezen igazgatói szék is. Az állandóan változó jogi környezet, és a politikai játszmák áldozata a közoktatás. Mivel csoportomban két iskolaigazgató van, ketten pedig egy szót sem beszélnek angolul (?), a képzés tárgya jelenleg leginkább a tanárok, munkaközösségek, és intézmények közötti együttműködésre irányul, valamint rengeteg aktuális vezetői kihívással, az értékelések és minősítések szisztémájával és a rendszerszintű változtatások lehetőségeivel foglalkozunk.
Mai kedvencem:
https://educationendowmentfoundation.org.uk/evidence-summaries/teaching-learning-toolkit/
3,2,1, próbaérettségi!
Étterem
Együttműködés a tankonyhában
A tanárok pihenni járnak a tanáriba
Az angol munkaközösség szobája
Egy szerény szerszámos szekrény
Az iskolalátogatás tapasztalatait nehéz lenne felsorolni. Az bizonyos, hogy itt sem dőlhet hátra egy tanár sem, mert hajtja a szakmája szeretete és a gyermekek iránt érzett felelősségérzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése