2018. augusztus 3., péntek

Canterbury búcsúgondolatok


Edit írja: Búcsúzóul néhány szó. Némely csoporttársam a hétköznapokban sokat utazott a környező kisvárosokba, a tengerpartra. Én ezt kevésbé tettem, mert annyira jól éreztem magam Canterburyben. Annyira feltöltött, hogy valahányszor elindultam volna valahova sietősen a délutáni órák után, mindig a városban kötöttem ki.

 Kiélveztem a „takeyourtime” minden pillanatát, beültem a Waterstonesba a kávézóba, és beletemetkeztem a könyvekbe. Közben munkálkodott bennem minden, amit tanultam, megtapasztaltam. Nagyokat sétáltam, élveztem az ottlétet. Egyik délután csónakáztunk, részt vettünk a „HistoricRiver Tours” programon a Stour folyón. A csónakázás egy rövid szakaszon egyetemista diákok vezetésével zajlik. A mi vezetőnk egy rövid történelmi ízelítőt adott a brit történelem századaiból. Nagyon nagy tudású fiú volt, és remek stílusban, kicsit humorral és iróniával fűszerezve mesélt nekünk.


Egy helyre azért elutaztam egy kedves csoporttárssal, Doverbe. Felejthetetlen élmény volt, kicsit vadregényes, ahogy ketten nekivágtunk, a sziklákhoz már teljesen egyéni gyalogos útvonalon, kicsit árkon-bokron át.



A nap épp lemenőben volt, mire felértünk. Csoda volt! A világmindenség apró belesimuló részének éreztem magam.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése