Angol nyelvű drámadélután (és networking)

Andrea kolléganőmmel és nyári angliai tanfolyamon megismert szegedi kolléganővel úgy döntöttünk, részt veszünk a budapesti angol nyelvű dráma-délutánon, mindhárman 1-1 csapattal. Ez jó lehetőségnek bizonyult a diákok tudásának megmutatására (szakmai zsűri előtt), ugyanakkor új ismeretségek szerzésére és a régiek fenntartására. A verseny a Tamási Áron Kéttannyelvű Gimnáziumban volt.

Miután végignéztük minden regisztrált csapat előadását angolul, volt idő arra is, hogy a diákok ismerkedjenek más iskolákból érkezőkkel. A szegediek és a Gellértesek egy közös képet is készítettünk a találkozás örömére.

Ezt követte a zsűri értekelése, melynek során minden csapat erős oldalát kiemelték és névre szóló oklevéllel jutalmazták a diákokat. Iskolánk csapatai szép eredményeket értek el, I. és III. helyezést.
A legnagyobb öröm azonban az, hogy tarthatjuk a kapcsolatot a mobilitásokon megismert kollégákkal, illetve a jövőben közös drámaeseményt is tervezni kezdtünk.

Első féléves angolos dráma tamentünk

Drama in English curriculum - Improving school collaboration

Age group: high school, 14-18

Aims:
 Motivate students for language learning
 Enhance students’ speaking skills in English
 Improve cooperation between students
 Encourage learners to be create and spontaneous
 Boost students’ self confidence
 Support personality development


Lessons (for half-term)

1. Getting to know each other (learning names+ meanings, playing together, design your own greetings, fun games)
2. Getting to know each other more (one person walking across the room, others asking questions; imitating your partner; talking at the same time)
3. Different ways of storytelling (using a well-known story, different styles/ changing details; competition of interruptions)
4. Easy, controlled improvisations (Building a shed, Hitchhiking, How did she die? - games)
5. Semi-controlled improvisation (One place, one time, one line; perform given situations, but get ready to change your mood)
6. Family dinner (eating together while pretending to be an Italian family)
7. Working with body language (acting silently, “travelling” to favourite place, learning movement from partner, performing with background music)
8. Working with music (building a story in groups based on a song)
9. Working with classical script in groups – rewriting
10. Working with classical script in groups – performing scenes
11. Working with chosen topic without scrips (+distributing roles)
12. Working with chosen scripts, double-checking roles

Búcsú Exetertől

Az Exeterben töltött napok végén kitöltöttük az iskola kérdőívét és megkaptuk a kurzus anyagát nyomtatva. Alkalmunk volt mindent átbeszélni és szakirodalmat is ajánlani egymásnak.

Végül játszottunk egy utolsó játékot: körbeadtunk egy papírt, amin minden csoporttársunknak írtunk egy-egy üzenetet.

Majdnem a teljes csoport az oklevelekkel ..

Miután megkaptuk az okleveleket, az iskola előtt egy fagyisautó jelent meg, és minden diákot meghívtak egy fagyira. Mivel az oktatónk, Meg nagyon a szívünkhöz nőtt, még külön ajándékkal is készültünk neki.

Történetmesélés másként

A dráma kurzuson a történetmesélésre több órát is szántunk. Ennek nagyon örültem, hiszen több nyelvvizsgán is szükség van történetmesélésre, viszont nagyon unalmas mindig ugyanazokkal a technikákkal gyakorolni.

Különbözőképpen gyakoroltuk a történetmesélést:

1. Kizárólag testbeszéddel: el kellett játszanunk egyesével a térben az utazást, ahogyan eljutunk a kedvenc helyünkre, majd ebből 5 mozdulatot kiemelni, és megtanítani csoporttársunknak. Ez a feladat nyelvórán kevésbé használható, de szakkör keretében vagy lazításként el tudom képzelni.

2. Máskor egy dalt hallgattunk, melynek alapján történetet kellett írnunk. Először meg kellett jelölnünk 5 fontos pontot a történetben (5 moments of tension), és ezeket néma képkockákkal előadni.

3. Később össze kellett kötnünk szöveggel az 5 pontot, és a tanult drámatechnikákat (pl. monológ, néma, mozgás, stb.)  alkalmazva előadást készíteni belőle, a többieknek pedig rájönni, mi történt.

4. A fenti történetet többször is elővettük. A legemékezetesebb játékhoz is ezt használtuk. Sorban álltunk mindannyian, és az volt a szabály, hogy csak az szólalhat meg, aki a közönség felé fordul, de egyszerre csak egy ember lehet az, és ha valaki más elkezd beszélni, neki abba kell hagynia és visszafordulni. Az a győztes, aki először végigmondja a történetet. Ez a játék nagyokkal simán játszható, igaz, ha nagyon belejönnek, akkor komoly versenyhelyzet és kiabálás alakulhat ki. Minden esetre belefeledkeznek az angol nyelvű történetmesélésbe, és ez a lényeg.

Shakespeare modern köntösben

A 2. hét hétfőjén komoly feladatot kaptunk. 2 csoportban kellett 2 dráma részletét átírnunk modern nyelvre. Az egyik csoportnak a munkásosztály angolját, a másiknak pedig a felső osztályok nyelvét kellett használnia.

Az én csoportom a Szentiványéji álom egy jelenetét kapta. Megküzdöttünk vele, míg átírtuk, főleg, hogy mi a szereplőket is megváltoztattuk, így rajzfilmfigurákkal helyettesítettük őket. Ebből egy nagyon vicces jelenet kerekedett ki, ugyanakkor az eredeti mondanivaló egy részét megőriztük.

Én eddig soha nem próbáltam ilyen szövegátírást diákokkal, mert azt hittem, unalmas feladat. Az angliai drámacsoport is így gondolta, és egy ponton szóvá is tettük, milyen időigényes feladat (volt) ez, nem tudtuk rendesen végigbeszélni, és nem érezzük az értelmét. Viszont az oktatónk, Meg, olyan magabiztosan kezelte felháborodásunkat, egyben megnyugtatva minket, hogy higgyük el, ennek nagyon sok értelme van, hogy végül tettünk egy próbát és "előadtuk", amit átírtunk. Valóban jól sikerült, és biztosan ki fogom próbálni diákokkal, hiszen nyelvileg is sokat ad, ugyanakkor nagyon kreatív feladat, akkor is, ha az elején nem tűnik annak.

Végül pedig megosztanék egy másik meglepően pozitív dolgot: a lenti kép az iskolával szembeni füves részen készült. A csoportmunkák miatt azonban 1-1 csoport gyakran itt a füvön - és nem a tanteremben - készült a feladatára. Őszntén szólva már nagyon jó érzés volt, hogy kicsit szabad levegőn lehettünk, és az ötletek is jobban jöttek.

A drámatechnikák alkalmazása: testbeszéd és mimika

A tanfolyamra résztvevőként más-más háttérrel érkeztünk (volt, aki oviból, más általános iskolából vagy gimnáziumból jött), de közös volt bennünk, hogy mindannyian tanítunk angolt és szeretnénk drámatechnikákat használni az órákon azzal a céllal, hogy izgalmassabbá tegyük a tanulást és felszabaduljanak a diákjaink.

Számomra izgalmas volt látni, hogy több csoporttársam már más drámakurzuson is részt vett, most is használ ilyen módszereket, vagy drámaszakkört tart, esetleg kisebb színdarabokat ad elő diákjaival, így legtöbben nálam már nagyobb tapasztalattal érkeztek. Ennek csak örültem, hiszen így tőlük is tanulhattam.



A kurzus szépen felépített ívet követett. Kezdetben csapatépítő játékokat játszottunk, illetve apró feladatokat kaptunk, számunkra közeli karaktereket vagy érzéseket jelenítettünk meg. Az oktató nagyobb szerepet fektetett a testbeszédre és mimikára, mint a szövegre. Számomra ez furcsa volt, hiszen nyelvórán az időt leginkább a verbális kommunikációra szánnám, de később láttuk, mennyi feladatot lehet testbeszédre építeni, majd később hozzáadni szöveget is (pl. fejezzünk ki az arcunkkal egy érzelmet, a többiek pedig találják ki, mi az az érzelem - így a szókincs is megjelenik)

Egyik fontos tanulsága tehát a tanfolyamnak, hogy nem időpazarlás nem nyelvi jelekkel is foglalkozni, hiszen számtalan készséget fejlesztenek, fontos elemei a kommunikációnak, és előkészíthetik vagy megfelelően kísérhetik a verbális kommunikációt.

Kulturális programok az IPC-vel

Már a kurzus első napján is kiderült, hogy tartalmas programban lesz részünk, és nemcsak nyelvileg és módszertanilag, hanem kulturálisan is gazdagodunk majd.

Roger, az idegenvezetőnk hétfő délután rövid városnézés után az exeteri katedrálisba vitt minket, ahol elmesélte az épület történetét, és kitért a vallás szerepére régen és napjainkban. Nemcsak száraz történelmet, hanem életbölcsességeket is hallhattunk tőle.

Az 1. hét szerdájának délutánján pedig végre a tengerhez is eljutottunk, méghozzá Sidmouthba, és Rogar mesélt nekünk a hírek Jurassic coast-ról. A rövid túra és a csodás kilátás után lábáztatásra is volt idő.

 

Ezek a kirándulások sokat segítenek, hogy a csoport tagjait és az iskola többi diákját is megismerjük, valamint szakmailag is hasznos kapcsolatokat építsünk.

Fontos alapelvek és búcsú a komfortzónától

Sokan azzal az érzéssel érkeztünk az exeteri drámakurzusra, hogy a diákjaink nehezen hagyják el a komfortzónájukat, félnek kockázatot vállalni, és ez hátráltatja őket a nyelvtanulásban. A drámában erre is keresünk megoldást.

A kurzus első napjaiban azonban pont mi kerültünk ebbe a szerepbe: el kellett hagynunk a komfortzónánkat és mindenféle dolgot kitalálni, majd eljátszani a többiek előtt. Nehezítette a helyzetet, hogy a mi termünkba még az utcáról is belátnak, s a járókelők néha meg is állnak bámészkodni.

 

Mindezt figyelmen kívül hagyva a mozgásos játékoktól egyre haladtunk a szöveget tartalmazó feladatokig, majd az énekes feladatokig. Számomra itt kezdődött különösen a komforzóna átlépése. A néhány napos közös munka és a csoportösszetartozást segítő feladatok hatására azonban már egymást támogató csoporttá alakultunk mi heten, így nem számított, ha egyik feladatban valaki gyengébb, a másik pedig erősebb. Igyekeztünk segíteni, és nem kinevetni a másikat, ahogy ezt az oktatók is számtalanszor hangsúlyozták. Kialakult egyfajta bizalom a csoporton belül, mely nélkül nem működnek az ilyen jellegű feladatok. Mindennek köszönhetően például még én is jól éreztem magam a dalos feladatok közben.

Segíti a kibontakozást, hogy folyamatos pozitív visszajelzést kapunk oktatóinktól lelkesedésünket és nyelvi szintünket illetően. Így újra megtapasztalhatjuk a diákszerepből a visszajelzés fontosságát is.

Kíváncsian várom, mit tartogat ennek a jól felépített kurzusnak a hátralévő része.

Az első napok Exeterben a dráma kurzuson

14-én szombaton érkeztem Exeterbe, hogy részt vegyek a Drama techniques in education c. kurzuson az IPC szervezésében.

az IPC bejárata

 

Az első napok nagyon gyorsan teltek. Kiderült, hogy csak heten vagyunk a csoportban, ami kevésnek tűnik, de nagyon hatékonnyá teszi az oktatást. Körülbelül hasonló nyelvi sznten vagyunk, így gyorsan tudunk haladni. A kurzus célja különböző drámatechnikák bemutatása, melyek különböző szinteken, óvodában, általános- és középiskolában is hasznosak lehetnek.

Oktatónk maga is rendez színdarabokat, énekel, és több éve tanártovábbképzéssel foglalkozik, így nagy tapasztalata van. Az első néhány napban azt vettem észre, hogy fokozatosan vezet minket a tanárszerepből a drámatechnikák világába, ezzel új nézőpontot adva.

exeteri látnivalók